Elérkeztünk az utolsó szálláshelyünkhöz, ami a legellentmondásosabb volt...
Gyönyörű épület, gyönyörű termek - ez éppen az étterem rész.:)

Csodaszép csillárok, lenyűgöző belső terek...

Tele boltívvel, izgalmas kovácsoltvas korlátokkal, szememnek tetsző tapéta körbe a falakon...

Kint a parkban is minden nagyon szép volt, jó ötletek, hangulatos és impozáns megoldások...

Majd megfagytam, ha éppen elment a nap, 20 foknál biztos nem volt több, de erről persze, nem a kastély tehet. :)
Fázás ellen bent a kastélyban mozogtam is egy kicsit, egy színes kendős poi-val - ha kíváncsi vagy rá, nézd meg a másik blogbejegyzésemet is a Boldogságnaptár oldalán! :)

Kétszer két oroszlán őrzi a bejáratot, kettő kívülről, kettő belülről. :)
Egy...

Kettő. :)

És, hogy mégis miért volt ellentmondásos?
A nagy és mindenféle lehetőséget adó wellnessben megkérdeztük, hogy a napi kiírt háromszori szaunaszeánsz mindegyike meg lesz-e tartva, mire közölték velünk, hogy egyáltalán nincs rá érdeklődés, így egyáltalán nem lesz...
Tíz perc múlva a kicsi szaunában 8 ember ült, és mindenki szauna szeánszra szeretett volna menni...
Amikor legalább valami illatot szerettünk volna kérni, hogy a vízbe tegyünk, nem adtak, mondván, aki ezeket kezeli, most nincs az épületben...
Majd fél óra múlva egyik szaunázó társunk addig kérte, míg végül mégis kaptunk...

A szobánk előtt egy féltenyérnyi helyen lyukas volt a padlószőnyeg - 2018 van, az épület 2015-ben épült... Nem tűnt friss sérülésnek...

A bejárathoz vezető csodás lépcső - márványnak kinéző, de nem vagy szakértő - több helyen megrepedve, letöredezve, le is zárták az egyik részt, gondolom azért, nehogy balesetet okozzon a sérült lépcső.

Az étel vacsoránál és ebédnél ugyan bőséges és látszólag a választék is nagy, mégsem volt igazán finom semmi, eléggé egyenízű volt minden, amit kóstoltunk.

Mivel a páromnak szülinapja volt, megkérdeztem, hogy egy kis meglepetéssel tudnak-e készülni, akár egy gyertya is jó, ami egy desszerten van, vagy bármi jelképes is. Segítőkészen felajánlották, hogy megkérdezik a cukrászdát, ahonnan amúgy is érkezik másnapra más is, hogy tudnak-e küldeni egy kis tortát. Nos, másnap kiderült, hogy tudnak.
Az ebédnél odahoztak számunkra egy rózsaszín tortát!  Ööö, hogy őszinte legyek, nem egészen erre gondoltam...:( , de a szülinaposom nem hagyta ilyen aprósággal elrontani a kedvét, azt mondta, hogy még sosem volt rózsaszín tortája! :)

Most ennyire emlékszem, de valahogy olyan érzésem volt, hogy a csodás külső alatt valami nem igazi rejtőzik...
Nem igazi a kedvesség, nem igazi a segítőkészség...
Nem rontotta el a kedvünket, így is élveztük a hely szépségét, csak az az érzés bújkált bennem, hogy valami romlott ebben a szépséges külsőben...

Természetesen lehet, hogy csak rossz hétvégét fogtunk ki, lehet, hogy senki más nem érezné ezt, de már az elején felhívtam mindenki figyelmét arra, hogy az itt leírtak csak az én szubjektív véleményemet tükrözik! :)

Ha valakit érdekel a kis rózsaszín torta (igazából finom sem volt), és a többi kép, ami itt készült, akkor látogasson el a Boldogságnaptár blogom oldalára! :)

Utolsó előtti helyszínünk a mándoki Forgách Kastély volt. Itt volt az összes általunk látott hely közül a legegységesebb a berendezés.
Ez a kép a pincében készült, a berendezés itt is illeszkedett a kastélyhoz, az színek, a bútorok és a csillárok is ugyanolyanok voltak, mint mindenhol a kastélyban.

Mielőtt azonban a kastélyba értünk volna, megnéztük a Boldogváralján lévő várat - a pincéjében börtönszoba volt berendezve, bilincsekkel...

... rácsokkal és még sok minden mással... :)
A Piros Ruha itt is elég jól mutatott, bár mivel nagyon hideg volt, nem vettem le a rajtam lévő felsőt, amikor átöltöztem.

Ezen a képen látszik igazán, hogy mennyire szeles és hideg volt az idő - az arcomon látható fura fintor annak köszönhető, hogy az ágyúcső sokkal hidegebb volt, mint amire számítotam. :)

A lépcső..., már a kastélyban. :)

A kastély pincéje sokkal barátságosabb és melegebb volt, mint Boldogkőváralján. :)

Egy érdekes részlet a lépcsőkorlátból...

...és amilyen pózt fel kellett vennem az előző képhez :)

Nem tudom, hogy miért a lépcsős képekből van ilyen nagyon sok, az egész kastély nagyon szép volt, de talán itt sikerült legjobban bevilágítani a teret. :)

Egy újabb lépcső - ez azonban nem felfelé visz a földszintről, hanem lefelé...

A Forgách Kastély egy nagyon egységes stílusban, nagyon szép bútorokkal berendezett kastély volt, remek személyzettel, az ember igazán különlegesnek érezhette magát itt.

A kertben tágas nagy terek voltak, nekem kicsit hiányoztak a nagy fák között kanyargó ösvények, és az olyan elvonulásra, kinti pihenésre beszélgetésre alkalmas eldugott helyek, mint a másik kedvencemnél, a medinai kastélynál - de ezalkalommal ez nem volt annyira nagy hiányosság, mert elég hideg volt aznap. :)

Nagyon szép volt a fürdőszoba és itt volt a legkényelmesebb ágy is :)
A Boldogságnaptár oldalán lévő blogomban további képeket láthatsz, erről a szép helyről. :)

A Piros Ruhában először a kastély körüli parkban sétáltunk egyet, meglepetésünre találtunk egy lovat. Vasból. 
Készítettünk olyan képet, amin jól nézünk ki együtt...

Meg készítettünk olyan képet, ami akkor viccesnek tűnt... -  remélem, nagyon prüd olvasóim nincsenek, mert senkinek az érzéseit nem szeretem megbántani! :)

Volt egy híd, ami alatt ájutva egy nagyon csendes, elvonulós helyre lehetett eljutni. 

Nem tudom, hogy a Piros Ruha hozza-e ki belőlem ezeket a fura dolgokat, de biztos, hogy nem szoktam minden bokorba befeküdni! :)

Vízköpő lettem - a delfinenkkel mindig jó játszani! :)

A baglyok az egész kastélyban megtalálhatóak voltak, néha elég meglepő helyeken. :)

Az udvaron találtuk ezt a szekeret, aminek a rácsairól a bezártság jutott eszembe. 

Delfinek másik oldalról - mert megérdemlik, hogy így is megmutassam őket! :)
A hátam mögötti sarkok dísz - indák, virágok - szintén megmutatásra érdemesek! :)

A kötelező kép a szárnyaknál - az esküvői ruhámban is készült itt kép, a Boldogságnaptár blogban megnézheted, ha akarod! :)

Vécsecityről, mint szálláshelyről a pozitívum, amit el tudok mondani, az az, hogy nagyon sok érdekes dolog volt, különböző stílusokban. A hotel mindenhol tele van baglyokkal, ami amúgy egy kedves dolog, de azért sok helyen furán hatott. Nekem sok minden tetszett - különösen a City nevű rész az emeleten, de az volt legkevésbé kastélyos. Cserébe nagyon fantáziadúsan volt berendezve - említettem már, hogy én nagyon szeretem a kinti dolgokat bent, és az emelet utcaként van berendezve. Nagyon klasszul háznak megfestett falak, kandelláberek, kültérinek ható színpad. :)

Ez a kép lehet, hogy nem a legelőnyösebb rólam, de ha valaki a szemeimet figyeli, megdöbbentő a hasonlóság a majom szemeivel..., bár én egy kicsit bandzsább vagyok. :)
A Bambara tele volt ilyen állatfigurákkal, szerintem ez nagyon szórakoztató, gondolom az idelátogató gyerekeknek is tetszik. :)

A gyerekeket még egy nagyszerű állatos, fából készült játszótér is várja - bár ez csak egy a sok közül; volt olyan is, ahol egy repülő volt, sőt igazi állatokkal is lehet találkozni egy kisebb állatkertben. :)

Igyekeztem minden játékot, sportszert kipróbálni, ami gyaníthatóan inkább a gyerek szórakoztatására volt itt. :)

A homokban igazi kis bungallók is voltak - itt elbújhattak, akik magányra vágytak, vagy kereshettek maguknak egy piros lapátot, ha ásni szeretnek. :)
Nekünk felnőtteknek ez a szálloda tetőteraszán kialakított "felnőtt" szaunában és a hozzátartozó jakuzziban és pihenő részen volt lehetséges - én örültem, hogy gondolnak az elvonulva pihenni vágyó felnőttekre is! :) 

A Boldogságnaptáras blogban említettem, hogy ez a függőfotel irtó jól néz ki, de korántsem annyira kényelmes, főként fájó derékkal nem. Persze, senki nem kényszerített, saját önszántom ültem bele - nehezen tudok ellenállni a hintás dolgoknak. :)

Ez a kép az egyik kedvencem lett itt, észrevettük az árnyékot a bungaló ajtaján, amin éppen belépni készültem - jó azt a pikáns kis részletet, hogy félig levettem a ruhát és fehérneműben (bordó-feketeneműben) vagyok, most nem részletezném..., de annyit azért elárulok, hogy nem volt a közelben senki, és most is csak Te láthatsz. ;)

A másik blogban kissé sejtelmesebben mutatom meg ezt a képet, és más érdekességeket is megőrökítettünk a Bambaráról az esküvői ruhámban! :)

Mint szállásról az a véleményem erről a hotelről, hogy gyerekekkel kiváló választás, szinte bármilyen életkortól kezdve. Minket sem zavart senki, tehát nem egy nyüzsgő tömeggel teli hotelre kell gondolni, bár az igaz, hogy az esti programokat kihagytuk, de úgyis inkább gyerekeknek szóltak, ami szülőként viszont értékelhető figyelmesség a szállodától. :)
Az étteremben az étel sokféle és finom, mindennel elégedettek voltunk itt is! :)

A Boldogságnaptáras blogban említettem, hogy a Piros Ruha mindig rosszalkodásra csábít - nem tudom, miért van ilyen hatással rám... Az biztos, hogy minden tárgyra, amit megfogtam, nagyon vigyáztam, és csak a fotózás kedvéért vettem kézbe! :) 

Egy nagy ebédlő, több kisebb szalon - egész éjjel a mienk volt. :)
Mivel általában rendezvényeket tartanak ebben a szállóban, inkább csoportokhoz vannak szokva, nem egyéni vendégekhez, de mi nagyon jól éreztük magunkat.

Eza páfrány úgy nézett ki, mintha szőrös lábú pókok mászkálnának rajta - gondolom valami fajtabeli sajátosság, mindenesetre nagyon érdekes volt. :)

Ezt a képet nem tudom megmagyarázni - csak azzal, amit az elején írtam, a Piros Ruha tehet róla. :)

Nekem a gyóntatófülkék jutnak eszembe erről, amikor a filmekben valaki épp a titkait adja át megőrzésre a papnak. Én szeretek olyan dolgokat csinálni, ami ha nem is hétköznapiak, de bárki előtt vállalni tudom - más kérdés, hogy kinek, mi a befogadó képessége, általában szelektálok, mert célom a polgárpukkasztás - tudok teljesen hétköznapi is lenni. :)

Az előző mondatomat példázza a következő két kép, amin épp úgy próbálok pózolni, hogy a hasonlóságommal beleolvadjak a tömegbe. :)

Na jó, nem teljesen hétköznapi modelleket választottam az utánzásra. :)

Újabb zongora - a keresztben lévő kézfejeim azt jelzik, hogy a szamárinduló következő részével is megpróbálkoztam. :)

Azt mutatom éppen a Páromnak, hogy pont ilyen zárt könyvespolcot szeretnék, mert nagyon praktikus, ha valaki nem akar egyfolytában könyveket porolni, de szeret olvasni! :)

A park nagyon esztétikus volt, nem túl nagy, könnyű sétával bejárható. :)

Ebből a képből két dolog következhet: vagy ezután öltöztem át az esküvői ruhámba, hogy abban is fotózzunk - ha  a képekre kíváncsi vagy, ITT tudod megnézni azokat is. Vagy: és ez talán valószínűbb: ez az utolsó képek egyike volt azelőtt, hogy elmentünk volna a wellness részre. 

 A kastélyról, mint szálláshelyről az a véleményem, hogy csodás hely, de az árfekvése kimagaslott a többi szálloda közül, ez talán annak köszönhető, hogy valóban nem egyéni vendégekre vannak berendezkedve - mivel egyedül voltunk itt is éjszaka, tulajdonképpen értünk volt minden és ennek ára van. Amiben szolgáltatásban kiemelkedett a szálloda az egy csodás wellness részleg volt - körbejárhatóan volt elhelyezve az összes wellness kellékhelyiség. A szauna, a gőzkabin, a medence, a pihenő, a jakuzzi, a sókamra... Mindent kipróbáltam, és nagyon jól éreztem magam, valóban nagyon pihentető volt ez a környezet. :) 

A Szidónia Kastélyszálloda hibátlan. Főuri pompa, tágas terek mindenhol, mint ebben a bálteremben is, ahol a teraszra vezető ajtó előtt állok.

A folyosókon ez és ehhez hasonló korabeli ruhák voltak kiállítva, ezzel is fokozva az időutazás hangulatát. :)

Ezen a széles, erőteljes, mégis elengáns lépcsőn lehetett feljutni a bálterembe - a csillár, meg a mennyez is lenyűgöző volt. Olyan "pompás". :)

Ez pedig egy karcsú, kecses lépcső - más hangulat, más érzést kelt bennem is. 
Azt hiszem, a lépcsőket is szeretem. :)

Ez az átjáró egy kis kápolnába vezetett. 

Itt visszatérve a szobánkban éppen arctornát tartok..., vagy az is lehet, hogy csak egy nagyon természetesre sikerült mosolyt sikerült elkapni a Páromnak. :)

Egy közös fotó - friss rúzsozás után készült... :D

Ez is bálterem egyik része, innen a lépcsőre lehetett rálátni, no meg a csillárra. :)

Ez pedig a recepció melletti hall. Minden fotel, minden bútordarab azt kívánja, hogy maradjunk még - beszélgessünk, teázzunk...!
Apropó, tea! Amikor elmentünk a wellness részre meglepően nagy medence fogadott minket, és a partján pihenés közben gyógyteát lehetett kortyolgatni! :)

A kastély egyik szárnyának oldalánál van ez a barokk kert, középen szökőkúttal, és szabályosra alakúra nyírt bokrokkal. :)

Az Boldogságnaptáras bejegyzésben ígértem, hogy megmutatom, hogy hol aludtam..., nos; ez még nem az, itt csak lepihentem. :)

Éjjel arra ébredtem, hogy nagyon fáj a gerincem és csípőm is - és az ágy puhaságát okoltam ezért. Így leköltöztem a földre. :) Ha egyébként teljesen egészséges lettem volna, akkor valószínűleg nagyon jót aludtam volna az ágyban is, de igazából nem okozott gondot ez a megoldás sem. :)

Visszatérve egy kicsit a parkba - és időben is visszaugorva folytatom; nem tudtuk meg, hogy ez a kapu hova vezet, de a kovácsoltvas indák, minták - még toll is van benne felül, mindenképpen érdemesek voltak a megörökítésre. :) 

Összességében a Szidóniában nagyon jól éreztük magunkat, egy nyugodt hotel, ahol ha sokan is vannak vendégek, mindig van arra hely és lehetőség, hogy elvonuljunk. Inkább társasági, előkelő, főúri mulatságok jutnak eszembe erről helyről, a hangulata olyan, mintha mindig Szilveszter lenne.
Aki nem tette még meg, az megnézheti a Szidóniáról készült többi képet is a Boldogságnaptár weboldalán. :)

A kastélyparkban készült az első fotó, amit a rátóti Széll Kálmán Kastélyszállóról mutatok. Gyönyörű nagy fák voltak benne, de nem volt az az érzésem, hogy de jó lenne itt sokat sétálgatni. Talán az ösvények lehettek volna kicsit gondozottabbak, talán nem volt olyan kiülésre csábító hely, mint Medinában, talán csak éppen fáradt voltam már, mindenesetre többkép készült a kastély különleges berendezési tárgyairól, mint a parkról.

A nászutunk során felfedeztük, hogy nagyon jó képeket lehet csinálni tükröket fotózva - szerintem ad valami furcsa nem hétköznapi jelleget a képnek, ha kettő van belőlem. :) De lehet, hogy csak szeretnék egy ikertesót... Vagy nekem azért különleges, mert én sohasem látom egyszerre két oldalról magam. :)

Ez  kép a kastély pincéjében lévő wellness részen készült, nagyon hangulatosan volt berendezve.

A kastély egyik szalonja, én éppen azt hiszem nagyon éhesen csapok az asztalra - ekkortájt tudtam meg, hogy a kastélyban tudnak ugyan vacsorát adni, de csak este 8 körül, mert az éppen ott vendégeskedő biciklis túrán lévő csoport akkora kérte az étkezést, és mi abból rendelhetünk... DE; már rögtön tudtam a jó hírt is: a közelben van egy nagyon jó étterem - egy tanyacsárda, vagy A Tanyacsárda, és ott tudunk előbb is enni.
Az ötlet kiváló volt, nem vagyok egy nagy kajamániás - szinte mindegy mit eszem, bár mintha mostanában kezdenék válogatós lenni, lehet, hogy ez korral jár - , de ebben az étterem minden nagyon finom volt! :)  

Egy újabb tükrös kép, és bár csak egy van belőlem, mégis nagyon különleges hangulatúra sikerült - ez lett az egyik kedvenc képem nászutunk során. :)

A bizonyíték a kastély különleges tárgyaira: fekete csillár (a szobánkban is volt  egy), és egy meglepően piros szék, szinte eltűnök benne a Piros Ruhában. :)

Megint egy tükör, a csillár ugyanaz, kicsit darkos. thrilleres beütésű lett ez a kép. :)

Lassan végzünk az összes tükörrel, de ez a tükör érdekesen hullámzóvá tette az ajtófélfát. :)

A teraszun csodás volt, esti borozgatásra termet - no meg arra, hogy felüljek a sarkára a Piros Ruhában! :)

A szobánk, az ágyunk, a csillárunk... - komolyan elgondolkodtam azon, hogy otthonra is kellene egy fekete csillár! Meg egy olyan éjjeli szekrény, imádom ezt a stílust - azok a kecsesen ívelt lábak, meg a kis kerekedő pocak! :)

Ez a mandala egy óriási kád mellett volt a szobánkban - ugyanaz, mint a recepciónál lévő, ITT  látható a másik blogomban kép róla. Ez is meglepő részlet volt. De elég látványosra sikerült. :)

Ez a hotel nincs annyira elzárva a világ zajától, a kertje sem csábít hosszas barangolásra, ezért inkább azoknak ajánlanám, akiket az érdekes tárgyak, különleges részletek vonzanak. Elsőre furcsa volt a meglepő eklektika, de annyi sok szép, figyelemfelkeltő részlet volt itt, hogy sajnáltam volna, ha kimarad az utunkból ez a kastély. :)

A Boldogságnaptár oldalán több képet, és újabb részleteket láthatsz erről a érdekes helyről. :)

A Pipó várkastély tényleg VÁR volt az eddigi kastélyokhoz képest. :)
Úgy értem; keményebb, szögletesebb vonalak, vastagabb falak. Látványossága sokkal inkább a robosztusságából eredt, nem pedig a díszítésekből.
Mindezt a külsejéről írtam, mert amint beléptünk a várkapunk, egy nagyon különleges mediterrán hangulatú belső udvar fogadott, tele melegséggel, barátságossággal. :)

Mintha a zord külső csak szív melegségét oltalmazta volna.

Az az érzésem támadt, hogy aki tervezte, azt szerette volna kifejezni és talán a lakói is valami olyasmit érezhettek benne, hogy a sokszor ellenséges külvilág ellen keményen kell védekezni, de az otthon a nyugalom és békesség helyszíne kell, hogy legyen.

A külső park is szépen gondozott volt - tele rózsával, de rendezett eleganciája teljesen mást sugárzott, mint a belső barátságos harmónia.

A várkertben emelt ágyásokon gyógynövények, virágok, gyümölcsök is voltak, nagyon megtetszett, hogy nem kell hajolgatni egy kis kóstolgatáshoz! :)

A barátságosság ellenére volt bent is félelmetes hely, mert ugyebár, nem elég, ha kívülről megvédjük magunkat, bent is lehetnek szörnyek. :)
Ez itt a pince lejárata, ahol egy jegesmedvét is találtunk. :)
A jegesmedvéről a másik blogomban találsz képet. :)

A belső udvar tele volt oszlopokkal, növényekkel, szobrokkal - a vörös tégla melege pedig csak fokozta azt a hatást, hogy az embernek kedve támadt sok időt tölteni ezen az udvaron.

Ez a kapu azért ilyen sötét és erős, mert ezen túl már a veszedelmes KINT van - igazából egy terasz van itt lezárva, de azontúl már tényleg a külvilág. :)

Az előző kaputól fotózva viszont egészen más kép tárul elénk:
Ugye milyen hívogató ez a sok zöld? :)

Amikor végleg elfáradtam, baldachinos ágyban pihentem ki a fotózást.

A várról, mint szálláshelyről érdemes tudni, hogy a felszereltsége, hogy úgymondjam puritán. :)
Hűtő és teakonyha van, de egy másik emeleten, mint a szoba, enni csak a magunk által hozott ételt tudjuk, erről jó, ha tudunk.
Wellness nincs, a fürdőszobának örültünk, hogy van. :)

A tárlatvezetés kiváló volt, érdekes, informatív és látványos. :)

Ha valaki arra jár, mindenképpen érdemes benézni, a kiállítás és a belső udvar megér egy kis kerülőt is! :)
A szállásban az volt számomra a különleges, hogy itt is egyedül voltunk, mienk volt az egész vár - a nagy kapu kulcsával együtt. :)

További képeket és leírást a Boldogságnaptár oldalán találsz! :)

Ez a kiskastély lett a kedvencem a nászutunk alatt - valamivel később még fogok egy másik kedvencemről is írni, de az a nagy kedvencem, ez meg a kicsi kedvencem.

Ez az a hely, ahova bármikor visszamennék, és bárkinek nyugodt szívvel tudom ajánlani, mert mindenféle szempontból csillagos ötöst kapott nálam. Nem csak a látvány, a  környezet, a berendezés, hanem a személyzet figyelmessége és kedvessége is kiemelkedett az átlagból. :)

Egyetlen egy apróság, ami nekem számít, de nem egy általános probléma - nekem van egy közepes erősségű allergiám, ami leginkább a dohos helyiségekben jön elő, és a mi szobánk a pincében volt, ami azt jelentette, hogy reggelre bedugult az orrom... De mindezzel együtt is ezt a szobát választottam volna, remélem, a képeket látva megérti majd mindenki! :)

A fürdő egészen apró volt, de ne egy pici használhatatlan helyiségre gondoljunk, hanem inkább egy ékszerdobozra, amit öröm nézni, akkor is, ha nem fér el benne az összes nyakláncunk. :)

A szobánkból kilépve egy hallba érkeztünk, nagyon ízlésesen volt berendezve, minden összeillet mindennel. :)

...és mindent áthatott a levendulaillat, mert éppen leszedték a kertben növő virágokat, és szárították a pincében - nagyon kellemes volt ettől a pince levegője. :)

Ez a kép teljesen sötétben készült, azért nem annyira jó a minősége, viszont mindenképpen meg akartam mutatni azt a folyosót, ahol bejöttünk az udvarról a szobánkba.

A lefelé vezető lépcsőnél volt egy asztal, amiről kellemes hangulatú esti borozások jutottak eszembe! :)

A négyhektáros park kifejezetten sétára csábjtó, nem túl óriási, de nem is 10 perc alatt körbejárható. :)
Egy tó...

Rengeteg dús, zöld növény, a Piros Ruha teljesen el is tűnt a rengetegben! :)

Ilyen óriási izék, először azt hittem, dáliák, de nem, is voltak - és tényleg ennyire zöld volt minden. :)
Most ősszel, amikor írom ezt a bejegyzést, különösen jól esik a szememnek. :)

Piros nyuszi ül a fűben - azt hiszem, elfáradtam... , de az is lehet, hogy csak a látvány kedvéért ültem a kastély előtti rétre. :)

Sétánk során találtunk egy kápolnát is, amibe be lehetett menni - és fel is. :)

A tulajdonos veteránautó szeretete az étterem részen volt kézzel fogható - akár, de én csak a babakocsit fogtam. :)

Itt egészen úgy tűnik, mintha én lennék a kastély úrnője. :)
Rajtunk kívül itt is csak egy pár tartózkodott a szállóban - de ha tele van mind a hat szoba, és egy lakosztály, akkor sincs nagy tömeg. :) 

A hátam mögött újabb kiülésre csábító székek...
Olyan, mintha direkt úgy lenne odarendezve, hogy az ember minél több időt töltsön a kertben! :)

Egy másik hivogató hely:
Nagyon finom vacsorát és nagyon finom reggelit kaptunk itt. :)

Az étterem feletti részen is el lehet bújni egy kis beszélgetésre, vagy olvasásra - és igen, az ott egy veterán motor a gerendán. :)

És az átöltözés is egyszerű volt az étterem hangulatos teraszán.
Az esküvői ruhámban készült képeket ITT találod meg. :)

A Szent András Kastély Bölcskén található, illetve egy kicsit arrébb. :)

A GPS földúton küldött minket, de azért sikerült odatalálnunk erre a csendes,  a világ zajától valóban távol lévő helyre. A tulajdonosnő nagyon kedvesen fogadott minket - azon az éjszakán csak mi aludtunk a kastélyban, mivel hétköznap voltunk, nyár elején, még nem indult be a szezon. Én nagyon örültem ennek, olyan érzés volt, mintha a miénk lenne az egész kastély. :)

A képen látható arckifejezésnek semmi köze a kastély hangulatához, inkább csak arctornáztam a sok mosolygós kép után. Vagy előtt. :)

A következő kép egy fogalmamsincsmicsoda mellett készült, amúgy kettő volt belőle - ha valaki tudja mi ez, legyen kedves hozzászólásban megírni nekem! :)

Amúgy egy tó partján volt, aminek a másik oldalán ez az óriási platánfa állt. Ezek a hatalmas, gyönyörű fák mindig csodálattal töltenek el!

...és, még egy hintát is volt rajta! Hát csoda, hogy imádom? :)

A kertben találtunk egy háromoldalról zárt terasz féleséget is, akár étkezésre, akár kézműves foglalkozásokra is kiválóan alkalmas lehet, nagyon hangulatos és praktikus. :) 

A kertnek több része nagyon szépen gondoztak; de volt néhány terület, ami kicsit elhanyagoltnak tűnt. Bár az is lehet hogy csak a különbség miatt volt szembetűnő.

Ez a sétány egy kerti házhoz vezetett, nagyon kedves kis házikónak tűnt kívülről, és az ablakon benézve is. :)

A kastély berendezésekor sok apró és nem apró, szép, különlegesen hangulatos részletre is odafigyeltek.
Mi a szobából hiányoltuk a hűtőt, és két vintage hangulatú széken kívül a lepakolásra sem nagyon volt hely, de a nászutas lakosztály hangulata nagyon tetszett. Képet a másik blogomban találsz róla, mert nem készült ott Piros Ruhás kép. :) 

Ez a lépcsőfordulóban elhelyezett tükör is telitalálat volt! :)

A másik lépcsőfordulóban pedig félig égett gyertyák csalogattak az odakuporodásra! :)

Mindent összevéve a wellness kicsit hiányzott az teljes kikapcsolódáshoz, de kárpótolt az egyedüllét nyugalma. :)
A reggelihez felszolgált málnás-gesztenyés-mentás lekvárral engem levettek a lábamról, pedig a kenyeret először elfelejtették odatenni nekünk az asztalhoz, és előző este azt is kérnünk kellett, hogy hozzanak még egy takarót, mert csak egyet kaptunk. Bár itthon is eggyel alszunk, de az kétszemélyes, és még így is előfordul, hogy a Párom arra ébred, hogy begyűjtöttem az egészet. :)