A Szent András Kastély Bölcskén található, illetve egy kicsit arrébb. :)

A GPS földúton küldött minket, de azért sikerült odatalálnunk erre a csendes,  a világ zajától valóban távol lévő helyre. A tulajdonosnő nagyon kedvesen fogadott minket - azon az éjszakán csak mi aludtunk a kastélyban, mivel hétköznap voltunk, nyár elején, még nem indult be a szezon. Én nagyon örültem ennek, olyan érzés volt, mintha a miénk lenne az egész kastély. :)

A képen látható arckifejezésnek semmi köze a kastély hangulatához, inkább csak arctornáztam a sok mosolygós kép után. Vagy előtt. :)

A következő kép egy fogalmamsincsmicsoda mellett készült, amúgy kettő volt belőle - ha valaki tudja mi ez, legyen kedves hozzászólásban megírni nekem! :)

Amúgy egy tó partján volt, aminek a másik oldalán ez az óriási platánfa állt. Ezek a hatalmas, gyönyörű fák mindig csodálattal töltenek el!

...és, még egy hintát is volt rajta! Hát csoda, hogy imádom? :)

A kertben találtunk egy háromoldalról zárt terasz féleséget is, akár étkezésre, akár kézműves foglalkozásokra is kiválóan alkalmas lehet, nagyon hangulatos és praktikus. :) 

A kertnek több része nagyon szépen gondoztak; de volt néhány terület, ami kicsit elhanyagoltnak tűnt. Bár az is lehet hogy csak a különbség miatt volt szembetűnő.

Ez a sétány egy kerti házhoz vezetett, nagyon kedves kis házikónak tűnt kívülről, és az ablakon benézve is. :)

A kastély berendezésekor sok apró és nem apró, szép, különlegesen hangulatos részletre is odafigyeltek.
Mi a szobából hiányoltuk a hűtőt, és két vintage hangulatú széken kívül a lepakolásra sem nagyon volt hely, de a nászutas lakosztály hangulata nagyon tetszett. Képet a másik blogomban találsz róla, mert nem készült ott Piros Ruhás kép. :) 

Ez a lépcsőfordulóban elhelyezett tükör is telitalálat volt! :)

A másik lépcsőfordulóban pedig félig égett gyertyák csalogattak az odakuporodásra! :)

Mindent összevéve a wellness kicsit hiányzott az teljes kikapcsolódáshoz, de kárpótolt az egyedüllét nyugalma. :)
A reggelihez felszolgált málnás-gesztenyés-mentás lekvárral engem levettek a lábamról, pedig a kenyeret először elfelejtették odatenni nekünk az asztalhoz, és előző este azt is kérnünk kellett, hogy hozzanak még egy takarót, mert csak egyet kaptunk. Bár itthon is eggyel alszunk, de az kétszemélyes, és még így is előfordul, hogy a Párom arra ébred, hogy begyűjtöttem az egészet. :)