A Szidónia Kastélyszálloda hibátlan. Főuri pompa, tágas terek mindenhol, mint ebben a bálteremben is, ahol a teraszra vezető ajtó előtt állok.

A folyosókon ez és ehhez hasonló korabeli ruhák voltak kiállítva, ezzel is fokozva az időutazás hangulatát. :)

Ezen a széles, erőteljes, mégis elengáns lépcsőn lehetett feljutni a bálterembe - a csillár, meg a mennyez is lenyűgöző volt. Olyan "pompás". :)

Ez pedig egy karcsú, kecses lépcső - más hangulat, más érzést kelt bennem is. 
Azt hiszem, a lépcsőket is szeretem. :)

Ez az átjáró egy kis kápolnába vezetett. 

Itt visszatérve a szobánkban éppen arctornát tartok..., vagy az is lehet, hogy csak egy nagyon természetesre sikerült mosolyt sikerült elkapni a Páromnak. :)

Egy közös fotó - friss rúzsozás után készült... :D

Ez is bálterem egyik része, innen a lépcsőre lehetett rálátni, no meg a csillárra. :)

Ez pedig a recepció melletti hall. Minden fotel, minden bútordarab azt kívánja, hogy maradjunk még - beszélgessünk, teázzunk...!
Apropó, tea! Amikor elmentünk a wellness részre meglepően nagy medence fogadott minket, és a partján pihenés közben gyógyteát lehetett kortyolgatni! :)

A kastély egyik szárnyának oldalánál van ez a barokk kert, középen szökőkúttal, és szabályosra alakúra nyírt bokrokkal. :)

Az Boldogságnaptáras bejegyzésben ígértem, hogy megmutatom, hogy hol aludtam..., nos; ez még nem az, itt csak lepihentem. :)

Éjjel arra ébredtem, hogy nagyon fáj a gerincem és csípőm is - és az ágy puhaságát okoltam ezért. Így leköltöztem a földre. :) Ha egyébként teljesen egészséges lettem volna, akkor valószínűleg nagyon jót aludtam volna az ágyban is, de igazából nem okozott gondot ez a megoldás sem. :)

Visszatérve egy kicsit a parkba - és időben is visszaugorva folytatom; nem tudtuk meg, hogy ez a kapu hova vezet, de a kovácsoltvas indák, minták - még toll is van benne felül, mindenképpen érdemesek voltak a megörökítésre. :) 

Összességében a Szidóniában nagyon jól éreztük magunkat, egy nyugodt hotel, ahol ha sokan is vannak vendégek, mindig van arra hely és lehetőség, hogy elvonuljunk. Inkább társasági, előkelő, főúri mulatságok jutnak eszembe erről helyről, a hangulata olyan, mintha mindig Szilveszter lenne.
Aki nem tette még meg, az megnézheti a Szidóniáról készült többi képet is a Boldogságnaptár weboldalán. :)