Elérkeztünk az utolsó szálláshelyünkhöz, ami a legellentmondásosabb volt...
Gyönyörű épület, gyönyörű termek - ez éppen az étterem rész.:)

Csodaszép csillárok, lenyűgöző belső terek...

Tele boltívvel, izgalmas kovácsoltvas korlátokkal, szememnek tetsző tapéta körbe a falakon...

Kint a parkban is minden nagyon szép volt, jó ötletek, hangulatos és impozáns megoldások...

Majd megfagytam, ha éppen elment a nap, 20 foknál biztos nem volt több, de erről persze, nem a kastély tehet. :)
Fázás ellen bent a kastélyban mozogtam is egy kicsit, egy színes kendős poi-val - ha kíváncsi vagy rá, nézd meg a másik blogbejegyzésemet is a Boldogságnaptár oldalán! :)

Kétszer két oroszlán őrzi a bejáratot, kettő kívülről, kettő belülről. :)
Egy...

Kettő. :)

És, hogy mégis miért volt ellentmondásos?
A nagy és mindenféle lehetőséget adó wellnessben megkérdeztük, hogy a napi kiírt háromszori szaunaszeánsz mindegyike meg lesz-e tartva, mire közölték velünk, hogy egyáltalán nincs rá érdeklődés, így egyáltalán nem lesz...
Tíz perc múlva a kicsi szaunában 8 ember ült, és mindenki szauna szeánszra szeretett volna menni...
Amikor legalább valami illatot szerettünk volna kérni, hogy a vízbe tegyünk, nem adtak, mondván, aki ezeket kezeli, most nincs az épületben...
Majd fél óra múlva egyik szaunázó társunk addig kérte, míg végül mégis kaptunk...

A szobánk előtt egy féltenyérnyi helyen lyukas volt a padlószőnyeg - 2018 van, az épület 2015-ben épült... Nem tűnt friss sérülésnek...

A bejárathoz vezető csodás lépcső - márványnak kinéző, de nem vagy szakértő - több helyen megrepedve, letöredezve, le is zárták az egyik részt, gondolom azért, nehogy balesetet okozzon a sérült lépcső.

Az étel vacsoránál és ebédnél ugyan bőséges és látszólag a választék is nagy, mégsem volt igazán finom semmi, eléggé egyenízű volt minden, amit kóstoltunk.

Mivel a páromnak szülinapja volt, megkérdeztem, hogy egy kis meglepetéssel tudnak-e készülni, akár egy gyertya is jó, ami egy desszerten van, vagy bármi jelképes is. Segítőkészen felajánlották, hogy megkérdezik a cukrászdát, ahonnan amúgy is érkezik másnapra más is, hogy tudnak-e küldeni egy kis tortát. Nos, másnap kiderült, hogy tudnak.
Az ebédnél odahoztak számunkra egy rózsaszín tortát!  Ööö, hogy őszinte legyek, nem egészen erre gondoltam...:( , de a szülinaposom nem hagyta ilyen aprósággal elrontani a kedvét, azt mondta, hogy még sosem volt rózsaszín tortája! :)

Most ennyire emlékszem, de valahogy olyan érzésem volt, hogy a csodás külső alatt valami nem igazi rejtőzik...
Nem igazi a kedvesség, nem igazi a segítőkészség...
Nem rontotta el a kedvünket, így is élveztük a hely szépségét, csak az az érzés bújkált bennem, hogy valami romlott ebben a szépséges külsőben...

Természetesen lehet, hogy csak rossz hétvégét fogtunk ki, lehet, hogy senki más nem érezné ezt, de már az elején felhívtam mindenki figyelmét arra, hogy az itt leírtak csak az én szubjektív véleményemet tükrözik! :)

Ha valakit érdekel a kis rózsaszín torta (igazából finom sem volt), és a többi kép, ami itt készült, akkor látogasson el a Boldogságnaptár blogom oldalára! :)