Megláttam.
Valamiért vonzott.
Nem az én stílusom.
Azért felpróbálom...
Pont jó.
Soha, sehova nem tudnám felvenni.
Aznap otthagyom.

Aztán hetek múlva jön egy különleges alkalom.
Amikor el kell játszanom valamit, ami másmilyen, mint én.
Eszembe jut a Piros Ruha.
Visszamegyek érte az üzletbe és még ott van.
Rám várt.
Felpróbálom.
Tényleg tökéletesen illik rám.
Megveszem.
Felveszem - előadok.
Tetszik Neki.
Magamnak is tetszem.
Kicsit más, mint én.
Mégis magaménak érzem a Piros Ruha által sugárzott szenvedélyt. 

De nincs több alkalom arra, hogy felvegyem...

Aztán egyszercsak egy helyszín szinte kéri, hogy: Ott, Engem, a Piros Ruhában.
Nem igazán szeretem, ha fotóznak, de az Ötletért bármit megteszek.

Az M0-s egyik hídja alatt készültek az első fotók:

Aztán az Ötlet tovább fejlődött - vigyük a Piros Ruhát mindenhova, ahova elutazunk.

A következő állomás Horvátország volt - a nyaralásunk alkalmával kicsit megléptünk a gyerkőcök elől. :)

Majd egy rafting-túra szabad délutánja Bovec mellett - jó volt egy kis időre "NŐ"-nek öltözni a neoprém után. :)

Egy elhagyott tanyaépület Dél Magyarországon - Kedvesem fedezte fel véletlenül, aztán együtt visszamentünk fotózni.

Egy búcsú, gyerekkorom óta szeretem a körhintát, a vásári forgatagban pedig alig tűnt fel a többi embernek, hogy kicsit másképp vagyok felöltözve... :)
(Vagy csak nekem nem tűnt fel,hogy nekik feltűnt. :) ) 

Ismét Horvátország, de most nem a tenger, hanem egy sziget belsejében lévő régi kolostorrom - minden vár, minden rom mindkettőnknek tetszik, így természetes, hogy ha meglátunk valami ilyesmit, akkor elő a Piros Ruhával! :)

Egy ünneplős hétvége Észak Magyarországon - a kettesben töltött idő olyan kincs, amit megbecsülünk, ilyenkor nincs munka, nincsenek a hétköznapokból hozott megoldandó problémák, amik elterelik a figyelmet egymásról. :)

Ausztria, mert a fehér havon a Piros Ruha nagyszerű kontrasztot teremt - és mert meg kell mutatnom, hogy  a hideg nem jelent akadályt! :)

Izland - ilyen messze még sosem jártunk (legalábbis én, meg a Ruha. :) )
Érdekes módon a legszebbnek, legkifejezőbb hangulatúnak azt a képet látom, amin én nem is vagyok rajta. :) 

Évek óta nézegetem ezt a romos épületet, és most végre volt miért odamenni! :)

Szeretem azt a kontrasztot is, amit a graffitis, kiégett, hulló vakulatú épületben egy elegáns piros ruha felvillanása teremt.

Amsterdam - inkább egy pulóverrel kevesebbet viszek, de a Piros Ruhának be kell férnie a bőröndbe - ez már nem is kérdés! :)

Minden oda-nem-illőségnek, minden ellentétességnek van valami dinamikája, ami az elmúlást összeköti az élettel. Vagy a nyugalmat a mozgalmassággal. A szürke hétköznapiságot a kacérsággal. A mozdulatlanságot a vibráló energiával.
Számomra ezt jelenti a Piros Ruha; a játékosságot, az elevenséget, az energiát, az élet szeretetét.
Azt, hogy csak rajtunk múlik, hogy mennyire tesszük mozgalmassá az életünket, hogy mennyire élünk szenvedélyesen.

A Piros Ruhának köszönhetően egy új kedvtelésünk lett. Kedvesem és én egyre jobban összeszokunk, ő egyre jobban fotózik, én egyre jobban el tudom magam engedni, amikor engem fényképez.
Biztos vagyok abban, hogy ezeket a képeket sok év múlva is örömmel nézem majd meg!

Remélem, addig még sok helyre eljutunk! :)