A piros ruha ismét útra kelt! :)

Miután a Kedvesemmel májusban összeházasodtunk, elindultunk nászútra.
Mindketten nagyon szeretjük a kastélyokat, várakat, így megegyeztünk, hogy bejárjuk Magyarországot, és két alatt minél több kastélyban szállunk meg. Egy kivételével mindenhol csak egy éjszakát töltöttünk - az az egy más szempontból is kivétel volt, mert nem kastélyszálló volt, de én kíváncsi voltam rá, így azt is beleillesztettük a körutunkba. :)

Az eddigi utazós poszttól eltérően egy kicsit írni fogok majd a szálláshelyekről is, hátha valaki kedvet kap valamelyik helyhez a képek alapján. Előre felkészítek mindenkit, hogy a saját meglátásaimat fogom leírni, és bár törekedni fogok az objektivitásra, én is emberből vagyok; érzésekkel, hangulatokkal, tehát lehetséges, hogy ezek által befolyásolva szereztem a tapasztalataimat. Ezért szubjektív véleményt osztok meg az Olvasókkal.

Elsőként a Zalacsányban lévő Battyhány Kastélyszállóba mentünk. 

Az összes szállásunkat egy lista alapján osztályoztam, hogy legyen valami, amiből ki tudok indulni, ezen a listán három dolog nem kapott maximális pontszámot. És ez talán a képekben, illetve a hiányukban is megjelenik. Mivel a háromból két dolog a kastély berendezésére vonatkozik. (Az egyik pont az egész kastélyra vonatkoztatva, a másik arra a szobára, ahol mi voltunk.) A harmadik dolog, amivel nem voltam maximálisan elégedett az a kastély környezetére vonatkozott, nekem kicsit túl zajos volt, de ez már tényleg az én kekeckedésem, mert én az extranyugis, mindentől elzárt helyeket szeretem. :)

A kastély bejárata előtt lévő térkő viszont teljesen lenyűgözött, és nagyon inspiráló volt, több fotót is készítettünk itt. :)

A második már egy kicsit kevésbé merev... :)
Szerencsére hétköznap lévén nem voltak sokan a vendégek, vagy éppen máshol voltak.

A kastélypark nagyon nagy és nagyon szép rendezett, a wellness része is nagyon hangulatos volt. Két helyen is lehetett fürdőzni, a kastélyban lévő melegvizes medencében sakk is volt, úgyhogy sakkoztunk is egyet. :)
A vacsoránál és a reggelinél a kiszolgálók nagyon udvariasak és kedvesek voltak, csak dicsérni tudom őket. :)

Összességében egy nagyon kellemes hely - a kinti medencét az idő rövidsége miatt csak egy rövid úszásra vettük igénybe, de el tudtam képzelni, hogy a partján békésen el lehet ücsörögni naphosszat. :)

További fotókat - nem Piros Ruhásakat, hanem az esküvői ruhámban fotózottakat az ITT találsz. :)

Megláttam.
Valamiért vonzott.
Nem az én stílusom.
Azért felpróbálom...
Pont jó.
Soha, sehova nem tudnám felvenni.
Aznap otthagyom.

Aztán hetek múlva jön egy különleges alkalom.
Amikor el kell játszanom valamit, ami másmilyen, mint én.
Eszembe jut a Piros Ruha.
Visszamegyek érte az üzletbe és még ott van.
Rám várt.
Felpróbálom.
Tényleg tökéletesen illik rám.
Megveszem.
Felveszem - előadok.
Tetszik Neki.
Magamnak is tetszem.
Kicsit más, mint én.
Mégis magaménak érzem a Piros Ruha által sugárzott szenvedélyt. 

De nincs több alkalom arra, hogy felvegyem...

Aztán egyszercsak egy helyszín szinte kéri, hogy: Ott, Engem, a Piros Ruhában.
Nem igazán szeretem, ha fotóznak, de az Ötletért bármit megteszek.

Az M0-s egyik hídja alatt készültek az első fotók:

Aztán az Ötlet tovább fejlődött - vigyük a Piros Ruhát mindenhova, ahova elutazunk.

A következő állomás Horvátország volt - a nyaralásunk alkalmával kicsit megléptünk a gyerkőcök elől. :)

Majd egy rafting-túra szabad délutánja Bovec mellett - jó volt egy kis időre "NŐ"-nek öltözni a neoprém után. :)

Egy elhagyott tanyaépület Dél Magyarországon - Kedvesem fedezte fel véletlenül, aztán együtt visszamentünk fotózni.

Egy búcsú, gyerekkorom óta szeretem a körhintát, a vásári forgatagban pedig alig tűnt fel a többi embernek, hogy kicsit másképp vagyok felöltözve... :)
(Vagy csak nekem nem tűnt fel,hogy nekik feltűnt. :) ) 

Ismét Horvátország, de most nem a tenger, hanem egy sziget belsejében lévő régi kolostorrom - minden vár, minden rom mindkettőnknek tetszik, így természetes, hogy ha meglátunk valami ilyesmit, akkor elő a Piros Ruhával! :)

Egy ünneplős hétvége Észak Magyarországon - a kettesben töltött idő olyan kincs, amit megbecsülünk, ilyenkor nincs munka, nincsenek a hétköznapokból hozott megoldandó problémák, amik elterelik a figyelmet egymásról. :)

Ausztria, mert a fehér havon a Piros Ruha nagyszerű kontrasztot teremt - és mert meg kell mutatnom, hogy  a hideg nem jelent akadályt! :)

Izland - ilyen messze még sosem jártunk (legalábbis én, meg a Ruha. :) )
Érdekes módon a legszebbnek, legkifejezőbb hangulatúnak azt a képet látom, amin én nem is vagyok rajta. :) 

Évek óta nézegetem ezt a romos épületet, és most végre volt miért odamenni! :)

Szeretem azt a kontrasztot is, amit a graffitis, kiégett, hulló vakulatú épületben egy elegáns piros ruha felvillanása teremt.

Amsterdam - inkább egy pulóverrel kevesebbet viszek, de a Piros Ruhának be kell férnie a bőröndbe - ez már nem is kérdés! :)

Minden oda-nem-illőségnek, minden ellentétességnek van valami dinamikája, ami az elmúlást összeköti az élettel. Vagy a nyugalmat a mozgalmassággal. A szürke hétköznapiságot a kacérsággal. A mozdulatlanságot a vibráló energiával.
Számomra ezt jelenti a Piros Ruha; a játékosságot, az elevenséget, az energiát, az élet szeretetét.
Azt, hogy csak rajtunk múlik, hogy mennyire tesszük mozgalmassá az életünket, hogy mennyire élünk szenvedélyesen.

A Piros Ruhának köszönhetően egy új kedvtelésünk lett. Kedvesem és én egyre jobban összeszokunk, ő egyre jobban fotózik, én egyre jobban el tudom magam engedni, amikor engem fényképez.
Biztos vagyok abban, hogy ezeket a képeket sok év múlva is örömmel nézem majd meg!

Remélem, addig még sok helyre eljutunk! :)